Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És amint Jeremiás teljesen elmondta az egész népnek az Úr, az ő Istenük minden rendelését, melyekért az Úr, az ő Istenük küldötte vala ő hozzájuk, mindazokat a rendeléseket, [mondom],
2 Akkor monda Azariás, Hosájának fia, Jóhanán, Káreának fia, és valamennyi kevély férfiak, mondván Jeremiásnak: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, hogy ezt mondjad: Ne menjetek be Egyiptomba, hogy ott tartózkodjatok.
3 Hanem Báruk, Nériának fia izgat téged mi ellenünk, hogy minket a káldeusok kezébe adjon, hogy megöljenek minket, és vitessenek Babilonba.
4 És nem hallgata Jóhanán, Káreának fia, sem a seregnek valamennyi tisztje, sem az egész nép az Úr szavára, hogy a Júda földén maradjanak.
5 Hanem elvivé Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden tisztje Júdának egész maradékát, akik visszajöttek vala mindama nemzetek közül, ahová kiűzettek vala, hogy lakozzanak Júdának földében.
6 A férfiakat és az asszonyokat, a gyermekeket és a király leányait és minden lelket, amelyet Nabuzáradán, a poroszlók feje hagyott vala Gedáliással, Ahikámnak, Sáfán fiának fiával, és Jeremiás prófétát és Bárukot, Nériának fiát.
7 És elmenének Egyiptomnak földébe, mert nem hallgattak az Úr szavára, és bemenének Táfnesig.
8 És szóla az Úr Jeremiásnak Táfnesben, mondván:
9 Végy a kezedbe nagy köveket, és rejtsd el azokat a sárba, a téglaégetőkemencébe, amely a fáraó házának ajtajában van Táfnesben, a Júdabeli emberek szeme láttára.
10 És ezt mondd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Íme, én elküldök és felhozom Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és az ő székét e kövekre teszem, melyeket elrejtettem, és azokra vonja fel az ő sátorát.
11 És betör, és megveri Egyiptom földét, aki halálra való, halálra, és aki rabságra, rabságra, és aki fegyverre, fegyverre [jut].
12 És tüzet gyújtok Egyiptom isteneinek házaiban, és felégeti azokat, és foglyokká teszi őket, és magára ölti Egyiptom földét, miképpen a pásztor magára ölti ruháját, és kimegy onnan békességgel.
13 És Bethsemesnek, amely Egyiptom földében van, faragott képeit lerontja: és Egyiptom isteneinek házait tűzzel felégeti.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Viszont új parancsolatot írok nektek, ami igaz ő benne és tibennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik. 1Ján 2:1 –
Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. 2Pét 3:1 –