Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 Mintegy csodává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, aki megszabadítsa.
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Szégyenüljenek meg és enyésszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csodadolgaidat.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek neked hárfával, oh Izraelnek szentje!
23 Örvendeznek az én ajkaim, hogy énekelhetek neked, és lelkem is, amelyet megváltottál.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, akik vesztemre törnek.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Luk 8:1 – 8:56