Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát:
3 Bortól és részegítő italtól szakassza el magát; borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék, és semmi szőlőből csinált italt se igyék, se új, se asszú szőlőt ne egyék.
4 Az ő nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, ami a szőlőtőről kerül, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig.
5 Az ő nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ő fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ő fejének hajfürtjeit.
6 Az egész időn át, amelyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.
7 Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertőztesse magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének nazireussága van az ő fején.
8 Az ő nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak.
9 Ha pedig meghal valaki ő nála hirtelenséggel, és megfertőzteti az ő nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ő tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt.
10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlicét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.
11 És készítse el a pap egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul, és szerezzen neki engesztelést, amiért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.
12 És az ő nazireusságának napjait szentelje [újra] az Úrnak, és vigyen az ő vétkéért való áldozatul egy esztendős bárányt; az előbbi napok pedig essenek el, mert megfertőztette az ő nazireusságát.
13 Ez pedig a nazireus törvénye: Amely napon betelik az ő nazireusságának ideje, vigyék őt a gyülekezet sátorának nyílásához.
14 Ő pedig vigye fel az ő áldozatát az Úrnak: egy esztendős, ép hím bárányt egészen égőáldozatul, és egy esztendős, ép nőstény bárányt bűnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul.
15 Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztből való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájuk való étel- és italáldozatokkal.
16 És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bűnéért való áldozatát és egészen égőáldozatát.
17 A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévő kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.
18 A nazireus pedig nyírja meg az ő nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az ő nazireus fejének haját, és tegye azt a tűzre, amely van a hálaadó áldozat alatt.
19 Vegye azután a pap a kosnak megfőtt lapockáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyírta az ő nazireus [fejét].
20 És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr előtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapockán felül. Azután igyék bort a nazireus.
21 Ez a nazireus törvénye, aki fogadást tett, [és] az ő áldozata az ő nazireusságáért az Úrnak, azonkívül, amihez módja van. Az ő fogadása szerint, amelyet fogadott, akképpen cselekedjék, az ő nazireusságának törvénye szerint.
22 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
23 Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izrael fiait, mondván nekik:
24 Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged.
25 Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26 Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet neked.
27 Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira, hogy én megáldjam őket.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és