4Móz 32:1 – 32:42

A Jordántól keletre eső országrész felosztása

  1 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy íme az a hely marhatartani való hely:
  2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:
  3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:
  4 A föld, amelyet megvert az Úr az Izrael fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájuk van.
  5 És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vigyél minket át a Jordánon.
  6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
  7 És miért idegenítitek el Izrael fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nekik az Úr?
  8 A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;
  9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izrael fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nekik az Úr.
  10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:
  11 Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Egyiptomból, húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;
  12 Kivéve a kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.
  13 És megharaguvék az Úr Izraelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt.
  14 És íme feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izrael ellen.
  15 Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
  16 És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;
  17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izrael fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyükre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt.
  18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izrael fiai közül meg nem kapja ki-ki az ő örökségét.
  19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velük a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nekünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől.
  20 És monda nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra;
  21 És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt;
  22 És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izrael előtt, és az a föld birtokotokká lesz nektek az Úr előtt.
  23 Hogyha nem így cselekesztek, íme vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötök[nek] [büntetése] utolér benneteket!
  24 Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek.
  25 És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja.
  26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban;
  27 A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól.
  28 Parancsot ada azért ő felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izrael fiai törzseiből való atyák fejeinek,
  29 És monda nekik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld ti előttetek: akkor adjátok nekik a Gileád földét birtokul.
  30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.
  31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: Amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekszünk.
  32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.
  33 Nekik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait körös-körül.
  34 És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,
  35 Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,
  36 Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.
  37 A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,
  38 Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új] neveket adtak a városoknak, amelyeket építének.
  39 Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az emoreust, aki ott vala.
  40 Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban.
  41 Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak.
  42 Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről.