Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj az Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
3 Majd azt gondolja a fáraó az Izrael fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a fáraó által és minden ő serege által és megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
5 És hírül vivék az egyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a fáraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a mi szolgálatunkból!
6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
7 És vőn hatszáz válogatott szekeret és Egyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
8 És megkeményíté az Úr a fáraónak, az egyiptomi királynak szívét, hogy űzőbe vegye az Izrael fiait; Izrael fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9 És az egyiptombeliek utánuk nyomulának és elérék őket a tenger mellett, ahol táboroznak vala, a fáraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Cefón előtt.
10 Amint közeledék a fáraó, Izrael fiai felemelék szemeiket, és íme az egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai.
11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-e Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?
12 Nem ez volt-e a szó, amit szóltunk vala hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az egyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14 Az Úr hadakozik ti értetek; ti pedig veszteg legyetek.
15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiainak, hogy induljanak el.
16 Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izrael fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
17 Én pedig íme megkeményítem az egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánuk, és megdicsőíttetem a fáraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.
18 És megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a fáraó által, az ő szekerei és lovasai által.
19 Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izrael tábora előtt, és méne mögéjük; a felhőoszlop is elindula előlük s mögéjük álla.
20 És oda méne az egyiptombeliek tábora és az Izrael tábora közé; így lőn a felhő és a sötétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
21 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
22 És szárazon menének az Izrael fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nekik jobb kezük és bal kezük felől.
23 Az egyiptombeliek pedig utánuk nyomulának és bemenének a fáraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
24 És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az egyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az egyiptombeliek táborát.
25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az egyiptombeliek: Fussunk az Izrael elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen.
26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.
27 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő előbbi állapotára; az egyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az egyiptomiakat a tenger közepébe.
28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a fáraónak minden seregét, melyek utánuk bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülük.
29 De Izrael fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nekik jobb- és bal kezük felől.
30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izraelt az egyiptombeliek kezéből; és látá Izrael a megholt egyiptombelieket a tenger partján.
31 És látá Izrael azt a nagy dolgot, amelyet cselekedék az Úr Egyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó
És a királyi szék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét