Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 A te drága kenetid jók illatozásra;; a te neved kiöntött drága kenet;; azért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!; Bevitt engem a király az ő ágyasházába;; örvendezünk és vigadunk te benned,; előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,; méltán szeretnek téged.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;; mint Kédár sátrai [és] Salamon szőnyegei.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,; a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -; a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Mondd meg nekem, [te], akit az én lelkem szeret,; hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;; mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!; jöjj ki a nyájnak nyomdokain,; és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A fáraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Szépek a te orcáid a [halántékra való] láncokban,; a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Arany láncokat csinálunk neked,; ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül,; nárdusnak jó illata származik én tőlem.
13 [Olyan] az én szerelmesem nekem, mint egy kötés mirha,; mely az én kebleim között hál.
14 [Mint] az Engedi szőlőiben a ciprusfürt,; [olyan] nekem az én szerelmesem.
15 Íme, szép vagy én mátkám, íme, szép vagy,; a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.
16 Íme, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,; és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Ami házainknak gerendái cédrusfák,; és a mi mennyezetünk ciprusfa.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. 1Ján 5:1 – 5:21
Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a