Ez 33:1 – 33:33

Az őrállók kötelességéről

  1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  2 Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nekik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő maguk közül, és őt őrállójukká teszik:
  3 És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
  4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utoléri: az ő vére az ő fején lesz.
  5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
  6 Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő.
  7 És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
  8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
  9 De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
  10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izrael házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
  11 Mondjad nekik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izrael háza!?
  12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az [ő igazsága] által a napon, melyen vétkezendik.
  13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
  14 S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
  15 Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
  16 Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön neki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
  17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjuk nem igazságos.
  18 Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal amiatt.
  19 És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él amiatt.
  20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izrael háza.
  21 És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!
  22 És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
  23 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  24 Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izrael földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nekünk a föld örökségül adatott.
  25 Ez okáért mondjad nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
  26 Fegyveretekben bíztatok, utálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertőztette; és a földet örökségül kapnátok?
  27 Ezt mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy akik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és aki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és akik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
  28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszűnik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izrael hegyei, mert nem lesz, aki átmenjen rajtuk.
  29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle utálatosságukért, melyeket cselekedtek.
  30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtajaiban; és egyik a másikkal szól, ki-ki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
  31 És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédeidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő [énekként] veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.
  32 És íme, te olyan vagy nekik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédeidet, de nem cselekszik azokat.
  33 De ha beteljesednek, [mert] íme beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük.