Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.
5 Szerencsések az ő utai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát: nem is látott soha!
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta].
14 Te látod [ezt], mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Tereád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 A szegények kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz