Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet.
3 Hogy mindaddig, amíg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban;
4 Az én ajkaim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok.
8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Meghallja-e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Vajon gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent?
11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Íme, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:
14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg], és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 Összeszerezheti [ugyan], de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 [Nyilakat] szór reá és nem kíméli; futva kell futnia keze elől.
23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A kevélység veresége és Isten irgalma. A 2Királyok 14. fejezete Amásia júdai király uralkodásával kezdődik, aki ugyan kedves dolgot cselekszik az Úr szemei előtt, de
Isten irgalma a hűtlen Izráel felett. A 2Királyok 13. fejezete Izráel nyomorúságát, bűnben való megmaradását és Isten irgalmának meglepő nagyságát állítja elénk. Joákház gonoszul cselekszik
Joás király és az Úr házának kijavítása. A 2Királyok 12. fejezete Joás uralkodását mutatja be, aki Jójada pap vezetése alatt helyesen cselekszik az Úr előtt,