Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dicsérjétek az Urat!; Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!
2 Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
3 Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!
4 Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok!
5 Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.
6 Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.
7 Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek [ti] mind!
8 Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését cselekszik;
9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti] cédrusok;
10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
12 Ifjak és szüzek, vének gyermekekkel:
13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre [kihat]!
14 És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izrael fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dágon megaláztatása és a frigyláda csapása: az ÚR dicsősége nem fogoly. Az 1Sámuel 5-ben a filiszteusok elragadják a frigyládát, és Dágon templomába viszik, mintha az
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,