Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Áronnak és az ő fiainak, hogy tartóztassák meg magukat Izrael fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertőztessék az én szent nevemet azokkal, amiket nekem szentelnek. Én vagyok az Úr.
3 Mondd meg nekik: Ha valaki a ti nemzetségetekből, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, amelyeket Izrael fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az ő tisztátalansága: az ilyen ember irtassék ki én előlem. Én vagyok az Úr.
4 Ha valaki az Áron fiai közül poklos, vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig valamely halott által megfertőzöttet illet, vagy valakit, akinek magömlése van,
5 Vagy ha valaki valamely férget illet, amely által tisztátalanná lesz, vagy embert, akitől tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalanságához képest:
6 Az ilyen ember, aki effélét illet, tisztátalan legyen estvéig, és a szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel;
7 De mikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehetik a szent dolgokból, mert az ő eledele az.
8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az Úr.
9 Az én rendelésemet pedig megtartsák, hogy bűnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak amiatt, hogy megrontották azt. Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.
10 Idegen ember ne egyék szenteltet, a papnak zsellére és bérese se egyék szenteltet.
11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehetik abból, és aki házánál született: ezek ehetnek az ő eledeléből.
12 De a pap leánya, ha idegennek lesz [a felesége], nem ehetik a szent áldozatból.
13 Ha azonban a pap leánya özveggyé lesz vagy elválik, de magzata nincsen, és visszatér az ő atyjának házához, mint leánykorában: akkor ehetik az ő atyjának eledeléből; de idegen nem ehetik abból.
14 Ha pedig tévedésből eszik valaki szenteltet, tegye ahhoz annak ötödrészét; így adja meg a papnak a szenteltet.
15 És meg ne fertőztessék Izrael fiainak szent dolgait, amelyeket áldoznak az Úrnak,
16 Hogy vétkes hamissággal ne terheljék magukat, ha esznek azoknak szent dolgaiból; mert én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.
17 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
18 Szólj Áronnak és az ő fiainak és Izrael minden fiának, és mondd meg nekik: ha valaki Izrael házából, és az Izraelben levő jövevények közül felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból akár szabad akaratból, amiket felvisznek az Úrnak egészen égőáldozatul,
19 Hogy kedvesen fogadtassanak: épek és hímek legyenek, akár tulkok, akár bárányok, akár kecskék.
20 Amiben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem lesz kedvessé ti értetek.
21 És ha valaki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, akár fogadásának teljesítésére, akár szabad akaratból, akár tulokféléből, akár juhféléből: ép legyen, hogy kedves legyen; semmi fogyatkozás ne legyen abban.
22 Vakot, vagy rokkantat, vagy csonkát, vagy fekélyest, vagy viszketegest, vagy varast, ilyeneket ne áldozzatok az Úrnak, és tűzáldozatul ne tegyetek ezekből az oltárra az Úrnak.
23 Hosszú, vagy kurta tagú ökröt, vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadási áldozatul nem lesz kedves.
24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjűt se áldozzatok az Úrnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt,
25 Se idegen ember kezéből ne áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléül; mert romlás van bennük, fogyatkozás van bennük: nem fogadtatnak kedvesen értetek.
26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27 Borjú, bárány és kecske, ha megelletett, legyen az anyja alatt hét napig, a nyolcadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tűzáldozatul az Úrnak.
28 De tehenet és juhot, azt és annak fiát ne öljétek meg egy napon.
29 Hogyha dicsőítő áldozattal áldoztok az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok.
30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok abból reggelig. Én vagyok az Úr.
31 Tartsátok meg azért az én parancsolataimat, és azokat cselekedjétek. Én vagyok az Úr.
32 És meg ne fertőztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök,
33 Aki kihoztalak titeket Egyiptom földéből, hogy Istenetek legyek nektek. Én vagyok az Úr.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;